Menni vagy nem menni? - Iskolaérettség
A szülők egy csoportja alig van túl az iskolakezdésen, másik csoportja már azon gondolkodik, hogy gyermeke, aki év közben tölti be 6. életévét, jövőre menjen vagy ne menjen iskolába? Nehéz a döntés, sok a kérdés, és még több a különböző szemléletű válasz.
Kapcsolódó írások
Mit mond a törvény?
A Közoktatási törvény 6. § (1) szerint a Magyar Köztársaságban - az e törvényben meghatározottak szerint - minden gyermek tanköteles. (2) A gyermek, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb amelyben a nyolcadik életévét betölti, tankötelessé válik. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti, megkezdi a tankötelezettség teljesítését. A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31. után született.
Mint látjuk, a törvény elég szabad kezet ad a szülőnek. Ennek következtében a gyakorlatban a május 31-ig 6. életévüket betöltött gyermekek zöme még egy évet az óvodában marad. Ez arra vezethető vissza, hogy az iskola első osztályában igen magas követelményeket állítanak fel, igen nagy a szakadék az óvoda és az iskola között. A szülők félnek, hogy ezeknek az igen magas követelményeknek gyermekük nem fog megfelelni, viszont ha várnak egy évet, a spontán érés, alkalmassá teszi őket az iskolára.
Mitől lesz iskolaérett egy gyermek?
Az iskolaérettség összetett fogalom - a gyermek iskolaérettsége a fizikai és pszichikai alkalmasságon belül több tényezőből tevődik össze. Azonban nemcsak maga a fogalom összetett, de az alkalmassághoz vezető út is. Az iskolaérettség egyrészt egy belső érési folyamat eredménye.
Az iskolaalkalmasság fizikai kritériumai közül legfontosabb a testi fejlettség, erre az életkorra jellemző átlagos magassággal és testsúllyal kell a gyermeknek rendelkeznie. Megfigyelhető az alakváltozás, illetve megkezdődik a fogváltás. Roppant fontos a jó egészségi állapot és a kellő fizikai erőnlét. Fontos továbbá, hogy a kézdominancia kialakuljon.
A pszichés kritériumok tekintetében az iskolába készülő gyermekre a következők jellemzők: környezete felé érdeklődést, nyitottságot mutat. Egyre jobban fejlődik érzékelése, észlelése. Megjelenik a szándékos emlékezés és figyelem, gondolkodásában kezd kialakulni az elemi fogalmi gondolkodás. Képes folyamatosan, érthetően, tisztán beszélni, és természetesen türelmesen végighallgatja, ha más beszél. Fontos, hogy az iskolába készülő gyermek rendelkezzen elemi ismeretekkel önmagáról, környezetéről, illetve legyenek elemi mennyiségi ismeretei.
Szociális szempontból aktívan együtt kell működnie kortársaival és a felnőttekkel. Ehhez elengedhetetlen, hogy tudjon szabályokhoz alkalmazkodni, legyen szabálytudata. Egy iskolaalkalmas gyermeknek nem okoz problémát az önfegyelem gyakorlása, illetve feladattudata és fejlett szintre jutott.
Iskolaérettséget vizsgáló tesztek
Ma már szinte minden óvodában vagy nevelési tanácsadóban végeznek iskolaérettségi tesztet, ahol megállapítják, hogy gyermekünk megfelel-e azoknak a követelményeknek, melyek az iskolába történő továbblépéshez, tanuláshoz szükségesek. Itt állapítják meg azt is (nagycsoport év eleje), hogy vannak-e olyan problémák, felhívó jelek gyermekünknél, amelyek a későbbiekben tanulási zavar kialakulásához vezetnek. Gondolok itt a diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, hiperaktivitás jeleire.
Középső csoport végén általában - nem minden óvodában ez a gyakorlat - elvégeznek egy részképesség vizsgálatot. Ha a gyermek által elért összpontszám nem éri el a minimumot, vagy eléri, de van olyan részterület, amelynek pontszáma nagyon alacsony, következő év elején a nevelési tanácsadóban egy differeciált iskolaérettségi tesztet vesznek fel. Itt határozzák meg ha szükséges, a fejlesztés irányát is.
Minden gyermeknél szintén nagycsoport elején felveszik a DIFER-t (Diagnosztikus fejlődésvizsgáló rendszer). Ez szintén képet ad a gyermek fejlettségéről, illetve a fejlesztendő területekről. Nézik az írásmozgás-koordinációt, a beszédhallást, a relációszókincset, az elemi számolást, a tapasztalati következtetést, a tapasztalati összefüggés megértést, és a szocialitást.
Itt kell azonban megjegyeznem, hogy ez a teszt nem nézi az idegrendszer érettségét, mely alapvetően fontos a jó iskolai beváláshoz. Lakatos Katalin Ph.D létrehozta az állapot és mozgásvizsgáló tesztjét, mely kb. 40 perc alatt átfogó és differenciált képet ad a gyermek idegrendszer érettségéről, és egyben iskolaérettségéről is. Előnye, hogy 5 éves kortól használható az organikus érettségi szint megállapítására, illetve az éretlen működés pontos feltérképezésére. Ekkor még két év áll rendelkezésre a terápiára, fejlesztésre. Remélhetőleg hamarosan ez a vizsgálati módszer is hasonlóan elterjedt lesz az óvodákban a DIFER mellett.
Összefoglalva
Amennyiben gyermekünk elérte az iskolaérettségi kort (6 év) és bizonytalanok vagyunk, hogy alkalmas lesz-e az iskolai követelményeket teljesíteni, iránymutató lehet a fent bemutatott két vizsgálat eredménye (a DIFERT óvodában, nevelési tanácsadóban, a Lakatos-féle mozgás- és állapotfelmérő vizsgálatot a BHRG Alapítványban végzik). Fontos még tudnunk, hogy tévhit, hogy egy év alatt a gyerek a spontán érés következtében iskolaérett lesz. Fejlesztés nélkül az idegrendszer érése 0,23 %-os (Lakatos Katalin kutatása), tehát mindenképpen valamilyen fejlesztő foglalkozásra lesz szükség. Ha viszont minden szempontból érettnek nyilvánítják gyermekünket, vigyük bátran iskolába, többet használunk vele, mint ha feleslegesen óvodában tartanánk még egy évet.
