Érszűkület: elég az amputációkból!

Érszűkület: elég az amputációkból!

Az érszűkület, más néven perifériás verőérbetegség Magyarországon körülbelül 400.000 embert érint. A téma és a problémakör az elmúlt időszakban a médiában is többször reflektorfénybe került, például a magyarországi végtag amputációk kimutatottan magas száma okán.

A Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság a magyarországi Érszűkület Napot idén már ötödik alkalommal szervezi meg országszerte 6 helyszínen. Az előző évekhez hasonlóan ingyenes kockázatfelméréssel, önpulzustapintás-oktatással tanácsadással és tájékoztató kiadványokkal várják az érdeklődőket helyszíneken. Idén a dohányzás, mint a legfontosabb módosítható kockázati tényező áll a figyelem középpontjában.

Az alsó végtagi verőérszűkület sokáig észrevétlen maradhat, részben a tünetmentes kórformák, részben a hasonló tüneteket mutató egyéb megbetegedések miatt. A lábakban lévő erek szűkülete ugyanaz a betegség, mint a szívkoszorúserek vagy az agyi erek hasonló betegsége, így az okozott tünetek is hasonlóak. A szívkoszorúserek betegsége például mellkasi fájdalmat okoz, előbb terhelés közben később nyugalmi állapotban is, a legsúlyosabb következmény pedig az infarktus, a szívizomelhalás. Az alsó végtagi érszűkület hasonló tüneteket – fájdalmat – okoz a lábban, előbb terheléskor, majd már nyugalomban is fájdalom lép fel, a legsúlyosabb következmény pedig itt is a szövetelhalás, ami amputációt tehet szükségessé.

A keringészavar kimutatásának jelentősége tehát nem csak az alsó végtagi panaszokkal kapcsolatos. Az érintett betegek szív- és érrendszeri kockázata (szívinfarktus, agyi keringészavar, keringési betegségen alapuló halálozás bekövetkezése) rendkívül magas, így az érszűkület diagnózisának felállítása jelentősen befolyásolja a komplex megelőző stratégia kidolgozását.

Az alsó végtagi érszűkület legfontosabb kockázati tényezői: a kor, a magasvérnyomás-betegség, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség, de emellett a kockázat kapcsolatban áll az életmóddal (pl. dohányzás, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás), valamint örökletes tényezők is szerepet játszanak.

A magyarországi Érszűkület Napot az európai „PAD and Vascular European Days” kezdeményezés részeként tartják meg, és a nemzetközi kampány az idei évben külön figyelmet szentel a dohányzásnak, mint az egyik legfontosabb módosítható kockázati tényezőnek. (Az életkorunk és a nemünk például nem módosítható kockázati tényező, de azon, hogy dohányzunk, lehet változtatni!)

Érszűkület: elég az amputációkból!


A dohányzás a szervezet szinte minden szervét károsítja, számos betegséget okoz, és általában csökkenti a dohányzók egészségét. A dohányfüst több mint 7000 vegyi anyag halálos keverékét tartalmazza; ezek közül több száz ártalmas, és mintegy 70 rákot okozhat. A dohányzás az összes tüdőrákos halálozás mintegy 90%-át, a krónikus obstruktív tüdőbetegséggel (COPD) összefüggő halálozás körülbelül 80%-át okozza. A dohányzás az érelmeszesedés minden megjelenési formájának kockázati tényezője, de nagyobb kockázatot jelent a perifériás verőérbetegség szempontjából, mint a koszorúér-betegség esetében.

Azok, akik abbahagyják a dohányzást, jelentősen csökkentik a betegség és a korai halálozás kockázatát. Bár az egészségügyi előnyök nagyobbak azok számára, akik korábban hagyják abba a dohányzást, bizonyított tény, hogy a leszokás minden korban előnyös.

A dohányzás abbahagyása növeli a hosszú távú túlélést az érszűkületben szenvedő betegeknél, sőt egyes tanulmányok azt mutatták, hogy leszokás esetén az érszűkület tünetei is javulnak. A nyugalmi fájdalom, a kritikus végtagi keringészavar megjelenése a dohányzás abbahagyása után csökken. Egy vizsgálatban a folyamatos dohányzók 16%-ánál alakult ki nyugalmi lábfájdalom 7 év alatt, míg az egykori dohányosokban ilyesmi egyáltalán nem jelentkezett! Hasonlóképpen, a végtag amputáció aránya azokban, akik továbbra is füstölnek, magasabb, mint azoknál, akik leszoktak.

Egy klinikai tanulmányban a tízéves túlélési arány (tehát azon érszűkületes betegek aránya, akik az első vizsgálatot követő 10. évben is éltek) a korábbi dohányosoknál 82% volt, míg a folyamatos dohányzók esetében a túlélés csak 46% volt. Egy másik vizsgálatban érműtétet követően nézték a túlélési arányt, ami lényegesen nagyobb volt a dohányzást abbahagyó betegek esetében, mint azoknál, akik továbbra is dohányoztak (66% vs 36%), és öt év alatt a különbség kétszeresére nőtt.

A dohányzás „megszüntetésére” irányuló terápiák közé tartoznak a tanácsadás és a különböző gyógyszeres kezelések. Az egészségügyi szolgáltatóknak fokozniuk kell az erőfeszítéseket és segíteni a dohányzás abbahagyását, mivel ez a verőérbetegségek és különösen az érszűkület egyik igen fontos, módosítható kockázati tényezője!

Kapcsolódó írások
Kérdezzen szakértőnktől
Kapcsolódó gyógynövények
Kapcsolódó betegségek