Hirdetés
Amikor még hallunk, de már nem értünk

Amikor még hallunk, de már nem értünk

A hallásvesztés nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy minden halkabbá válik, sokkal inkább a zajok elmosódásaként kell elképzelni. Már akkor is halláscsökkenésről beszélünk, amikor bizonyos szótagok és hangok csak nehezen hallhatók, miközben másokat továbbra is változatlanul jól hallunk.

Hirdetés
Hirdetés


Míg egy elhaladó teherautó zaja a halláskárosodással élők számára is sokáig jól hallható és hangos marad, a madárcsicsergés ezzel szemben hamar, már a hallásromlás kezdetén eltűnik a mindennapjaikból. Egy nap aztán már nem hallják meg a telefon csörgését vagy a csengetést sem. Sőt, a különösen sok magas frekvenciájú hangból álló beszéd, mint amilyen a nők vagy gyermekek hangja is egyre nehezebben lesz érthető számukra.

A fokozatos hallásromlás során a halkabb, magas hangfekvésű mássalhangzókat, mint az F, Sz vagy T egyre inkább elnyomják a hangosabb, kevésbé magas hangfekvésű magánhangzók, mint az A, O és U. Ugyanakkor a beszédértés során éppen a magas frekvenciájú mássalhangzók játszanak fontos szerepet! Azok, akik már nem érzékelik megfelelően ezen mássalhangzókat, nehezen tudják követni a beszélgetéseket. Így például a «farok», «karok» és «sarok» szavak számukra ugyanúgy hangzanak. Egy hallássérült személy lényegében már csak annyit ért, hogy «_aro_». Az agy egy bizonyos szintig tudja ellensúlyozni ezt a hiányosságot azzal, hogy megpróbálja azonosítani az adott szót a szövegösszefüggés alapján. Mire ez azonban sikerül, a beszélő gyakran már jó pár mondattal előrébb jár…

Amikor még hallunk, de már nem értünk

A hallásvesztés típusa és foka személyenként változó. Az enyhe halláscsökkenésben szenvedők nem hallják az olyan halk hangokat, mint az óra ketyegése vagy a suttogás. A hangos környezetben folytatott beszélgetés ugyancsak egyre nagyobb kihívást jelent számukra. Közepes fokú halláscsökkenésről akkor beszélünk, ha a megértéshez fel kell hangosítani a televíziót, vagy ha az olyan egyszerűbb, hétköznapi helyzetek is nehézséget okoznak, mint egy rövid, két ember között zajló közvetlen beszélgetés követése. És ha valaki a beszélgetést már csak szemkontaktussal vagy szájról való leolvasással tudja követni, akkor a hallásvesztés nagyfokúnak vagy súlyosnak mondható.
Amikor még hallunk, de már nem értünk
Amikor még hallunk, de már nem értünk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Pirula Trend